Bemutatkozás

30-as évei elején járó nő vagyok, messzemenőkig bölcsész végzettségekkel, valamint katolikus hittanárnak is tanultam (a teológia a hagyományos, középkori felosztás szerint, hanem ráépülő, külön tudomány). Majd egy ideig általános iskolai tanárként dolgoztam. 

Azt hiszem, ez a két mondat elég rémisztően hangzik a magyar társadalomban ahhoz, hogy innentől csak az igazán elszántak olvassanak tovább. Umberto Econak ugyanezen hatás eléréséhez 100 unalmas oldallal kellett kezdenie a regényeit. Nekem sokkal könnyebb dolgom van.

Leginkább stresszkezelésként szoktam írni. Nem terápiás célzattal kiírom magamból a problémákat, hanem egyszerűen ha megírok egy történetet, tökéletesen békésnek és nyugodtnak érzem magam. 

Gyerekkorom óta írok, első regényem közvetlenül azután keletkezett, hogy megtanultam írni. Szerintem 10 kis füzetoldalt tett ki, valójában egy rövid mese volt.

A következő 20 évben nem mutattam meg senkinek az írásaimat. Illetve volt, hogy éveken át nem tudtam írni. (Nem csak regényt, beadandót vagy hivatalos beszámolót sem). 

Most ez megváltozott és időm is engedi ezt. Így elkezdtem ezt a blogot, kiválasztva a legigénytelenebb platformot, hogy ne a csinosítgatással teljen el az időm.