Ugrás a fő tartalomra

A megnyerhető veszteség

Tegnap másfél órás Tandori-emlékest a Müpában.
"Csak" elszavaltak jó sok verset Tandori Dezsőtől, amelyeket jobbára az kötött össze, hogy a halálról és elmúlásról szóltak. Talán lehetett volna jobban követhető íve is az előadásnak, a kísérő zenéről és táncról pedig most szintén nem írnék részletesen. Csak talán annyit, hogy a nagyszerű versek mellett még inkább kiütközött a középszerűsége, mert a zenész és a táncos bár önmagában minőségi produkciót adtak elő, de semmi közük nem volt az egészhez: bármilyen 20. századi versfolyam mehetett volna mellette-alatta.
Kérdés, mi alapján lehet azt mondani egy versről, hogy nagyszerű. (Azért, mert Tandori írta, biztosan nem, mert sokat írt, rosszat is.) De az alapján biztosan, hogy bár másfél órán keresztül nagyon mélyen szóltak halálról és elmúlásról, mégis derű és humor sugárzott belőlük, olyan ragyogóan, hogy ez a jó érzés még ma délután is elkísér.



https://reader.dia.hu/document/Tandori_Dezso-A_megnyerheto_veszteseg-14279/Tandori_Dezso-A_megnyerheto_veszteseg-00610

Megjegyzések